Valójában ezt szajkózzák a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) elöljárói, átfogalmazva Shakespeare III. Richárd című királydrámájából az „Országomat egy lóért!” szállóigét, menekülve az elkerülhetetlen kormányfőváltás következményei elől.
Leegyszerűsítve az elmúlt tíz hónapi kormányzás teljesítménye körüli vitákat, a közvéleménykutatások szerint a megkérdezettek 70-79 százaléka szerint rossz irányba mennek a dolgok Romániában és ezt támasztják alá a nemzetgazdaság legfrissebb adatai is.
Elemzésünk szempontjából most már lényegtelen ki, mikor és miben hibázott, az viszont egyértelmű, fel kell oldani a kormánykoalícióban kialakult feszültséget, véget kell vetni a kiszorítós játéknak.
Mivel a PNL-USR páros kizárólag Ilie Bolojan kormányfő személyében látja a garanciát a folytatásra az eddigi mederben, ami főként az USR minisztereinek (külügy, hadügy, gazdaság, természetvédelem) kedvező, nyilatkozataikban az esetlegesen elhúzódó kormányválság katasztrofális gazdasági következményeit vizionálják és hangoztatják.
Meg sem kockáztatják elgondolni és kimondani, mennyire egyszerűbb, gyorsabb és kevéssé költséges lenne a kormányfőcsere, ha Bolojan nem ragaszkodna körömszakadtáig a miniszterelnöki bársonyszékhez és lemondana.
Igaz, ennek nem örülnének a Bolojanhoz közel álló ingatlanbefektetők, akiknek jól felfogott érdeke, hogy az így vagy úgy megszerzett, építkezésre szánt telkeket közpénzen, állami vagy önkormányzati finanszírozással közművesítsék.
Akárcsak a PNL-USR páros, a PSD is elment a falig fenyegetései beváltásával, visszahívta minisztereit és kormányzati tisztségviselőit, majd bizalmatlansági indítványt nyújtott be, közösen az AUR-ral.
Eleinte a szociáldemokraták sem gondolták, hogy idáig fajulnak az események, mert nem ismerték egyrészt Bolojan mániákus hatalomvágyát, másrészt Mikike államfői pártatlansággal álcázott határozatlanságát.
Az RMDSZ csak néző ebben az iszapbirkózásban, azért izgulhat, nehogy a végkimenetel ellehetetlenítse részvételét az új kormánykoalícióban.
Konszolidált demokráciákban, ha egy kormányfő nyilvánvalóan elveszti politikai támogatottságát, lemond.
Ilie Bolojan mintha szánszándékkal akarná bebizonyítani, mennyi kár éri az ország gazdaságát a kormányválság elhúzódásával és ez milyen nehéz örökség lesz utódjának, mindegy melyik pártból is lesz az.
Megéri egy országot áldozni Bolojanért?
Lakatos P.
