A romániai belpolitikában a közjó legfőbb akadálya a digitalizáció elégtelen volta. Ezt tapasztalhatjuk kérelmezőként, ügyfélként a közigazgatásban, a banki eljárásoknál, páciensként az egészségügyben és sok más alkalommal.
A mesterséges intelligencia definíciója szerint a digitalizáció a digitális technológiák (például felhőalapú rendszerek, mesterséges intelligencia, automatizálás) és adatok használatát jelenti annak érdekében, hogy a vállalati működést, az üzleti folyamatokat és a mindennapi ügyintézést hatékonyabbá, gyorsabbá és adatalapúvá tegyük.
A digitalizáció szükségességével a politikum minden szereplője, kormányon vagy ellenzékben, egyetért, ugyanakkor vissza is él vele.
Ha érdeke úgy kívánja, húzza-halasztja az átállást és előszeretettel magyarázza célkitűzésének meghiúsulását a digitalizáció hiányával.
Jó példa erre, hogy a romániai egészségbiztosítási kártya bevezetését többéves csúszások, informatikai káosz, vallási-adatvédelmi tiltakozások és közbeszerzési botrányok kísérték a 2006-os törvénybe iktatástól a 2015-ös tényleges elindulásig.
Az egészségbiztosítási kártya elindításával elsősorban a fiktív orvosi konzultációk, a „szellembetegek” nevére kiállított receptek és a valótlan kórházi beutalások miatti több százmillió eurós költségvetési csalásokat akarták megállítani, de ez nem mindenkinek volt ínyére.
A rendszer tényleges kiépítése és a közbeszerzések évekig húzódtak, a kötelező használat határidejét pedig többször is elhalasztották.
A projekt költségei meghaladták a 180 millió eurót, a kártyák gyártása, a szoftverfejlesztés és a postai kézbesítés körüli szerződések pedig komoly vitákat és késéseket okoztak.
Bár az elérhető online szolgáltatások száma nő, az Európai Bizottság Digitális Évtized országjelentése szerint Románia még jelentősen elmarad az uniós átlagtól a digitális közszolgáltatások tényleges lakossági használatában.
Míg a nagyvárosokban és a központi szerveknél gyorsabb az átállás, sok kisebb önkormányzatnál és vidéki térségben a digitális írástudás hiánya és az infrastruktúra lassítja a papírmentes ügyintézést.
Ez utóbbit kéne orvosolni, nemcsak akadályként hivatkozni rá az 1500 fő alatti lakosságszámú községeket érintő, önkéntes egyesítésükről szóló sürgősségi kormányrendelet-tervezetet kapcsán.
A romániai vállalkozói digitalizáció legnagyobb hiányossága, hogy a rendszerek elsősorban a hatósági ellenőrzést szolgálják, miközben az állami adatbázisok összekapcsolatlansága, a technikai akadozások és a magas büntetési tételek komoly terhet rónak a cégekre.
Az Európai Bizottság Digitális Évtized jelentése szerint a romániai kis- és középvállalkozások kevesebb mint fele éri el az alapvető digitális intenzitási szintet (szemben a 70% feletti uniós átlaggal), így a kötelező állami jelentések gyakran manuális adatátvitellel, külső könyvelőkre hárítva készülnek el.
Eddig bármelyik politikai alakulat, kormánykoalíció készítette el a következő éves állami költségvetést, jelentős bevételi forrásnak tüntette fel az adóbehajtás (ANAF) hatékonyságának növelését.
Ennek ellenére az országban évek óta az Európai Unió egyik legnagyobb ÁFA-beszedési hiánya (VAT gap) és legalacsonyabb GDP-arányos adóbevétele (kb. 27% a közel 40%-os uniós átlaghoz képest) figyelhető meg.
2027-re a kormány célja a költségvetési hiány 5,2%-ra csökkentése a GDP arányában. Mivel a helyreállítási terv (PNRR) lezártával jelentős uniós források esnek ki, a kabinet új adók helyett, a közkiadások visszafogására és továbbra is az adóhatóság (ANAF) digitalizációjára alapozza a bevételnövelést.
Ez utóbbit hiszem, ha látom.
Lakatos P.

