A FIDESZ váratlanul nagyarányú választási vereségét követően, többen elvárnák Kelemen Hunortól, hogy az RMDSZ az egyoldalú kampánybéli részvétele miatt vonja le a következtetéseket és vállalja a felelősséget.
Nem fogja, szerinte nincs is miért, elvégre a FIDESZ vesztett választást, nem az RMDSZ, különben is Orbán Viktor sem mond le, Dobrev Klára és a Demokratikus Koalíció elnökségének példája pedig nem kötelező.
Azt viszont érzi, hogy valamit mondania kell. Mivel az önkritika nem a kedvenc műfaja, ezért mentegetőzésbe kezd a Maszol hírportálnak adott interjúban és vesztére, szóba hozza az anyaországi támogatásokat.
„Nincs okunk hamut szórni a fejünkre. Azt a nemzetpolitikát, amelyet az elmúlt bő másfél évtizedben a Fidesz megvalósított, s amelynek a szimbolikus tartalma sokkal fontosabb volt, mint a materiális része, az erdélyi magyarok nagy többségében szimpátiát és azonosulást váltott ki.”
Ennek ellentmond az a tény, hogy az RMDSZ kampány fő eleme nem a szimbolikus tartalom, hanem a FIDESZ által biztosított eddigi támogatások felsorolása, ezek jövőbeni folytatásának ígérete volt, ami az utilitarista megközelítés iskolapéldája.
A haszonelvűség a klasszikus liberális közgazdaságtan egyik alapelve. A politikai, jogi intézmények hasznossága úgy mérhető, ha a lehető legnagyobb boldogságot eredményezi. Ezért a politikai cselekvést a hasznosság mérlegelésével irányítja.
Viszont a haszonelvű mérlegeléssel szemben gyakran az egyéni jogok és az egyenlőség követelményének szigorúbb védelmét szokták hangsúlyozni és alkalmazni.
Esetünkben politikailag korrektebb lett volna, ha már a szavazásban való részvételre buzdítja az RMDSZ a kettős állampolgársággal rendelkezőket, akkor az eddig többször alkalmazott eljárás módjára, mindenkinek lelkiismerete szerinti szavazást ajánl.
Kelemen Hunor szerint: „Akkor lennénk bajban, ha kiderült volna, hogy mi mást gondolunk, képviselünk, mint az erdélyi magyarok nagy többsége. Az RMDSZ az erdélyi magyarok nagy többségével összhangban tette, amit tett, amit mondott.”
Farizeus indoklás a pártos kampányolást azzal a helyzettel mentegetni, aminek kialakításában, az egyoldalú anyaországi kormánymédiával karöltve, az RMDSZ éveken keresztül tevékenyen, hatékonyan vett részt.
Arról nem is beszélve, hogy Orbán antidemokratikus intézkedéseitől (lásd a Szuverenitásvédelmi Hivatal létrehozása, Unióellenes retorikája) finoman sem határolódott el, pedig, ha ehhez hasonló jönne létre Romániában, annak az itteni magyarok lennének az első áldozatai.
Orbán Viktor, George Simionra való szavazásra buzdítására csak egy enyhe ejnye-bejnye volt a válasz, az is hamar elfelejtve.
Az „erdélyiek főnöke”, aki nyilvánosan még illemből sem szabódott az orbáni titulus miatt, nem állíthatja, hogy kollektív döntés eredményezte az RMDSZ elnökének a FIDESZ választási kampányában való részvételét.
Ilyen típusú elköteleződésre eddig még nem volt példa.
Az RMDSZ vezetői választási érték- és mértékvesztésben vannak, javítási lehetőség 2029-ben lesz, amire a felkészülést már el kell kezdeni a magyar-magyar kapcsolatok újragondolásával.
Lakatos P.
