Távol áll tőlem, hogy a hübrisztikus Ilie Bolojan kormányfőt mentegessem
(2021.11.11), hiszen a Peter-elv szerint, ő már elérte a saját inkompetenciájának szintjét, amit időben jeleztem (2025.09.29)
Ez azt jelenti, hogy az embereket a sikereik miatt egyre feljebb léptetik, amíg egy olyan pozícióba nem kerülnek, amire már nem alkalmasak.
Mivel ez bekövetkezett, olyan helyzet áll elő, hogy megvizsgálandó a kormánykoalíció résztvevőinek felelőssége is.
Ugyanis a passzív együttműködő olyan személy, aki nem tanúsít nyílt ellenállást egy adott szituációval szemben, hanem közömbösen, csendben alkalmazkodik. Nem kezdeményez aktív segítséget, de nem is lázad, elfogadja a helyzetet.
Ebbe a kényes szituációba lavírozta magát az RMDSZ, vezetői ezt próbálják kimagyarázni és menteni a menthetetlent.
Nézzük időrendben a történéseket. Nem volt szerencsés a választási kampányban az elsődleges cél elérését, a parlamentbe jutást, olyan jelszavakkal alátámasztani, amelyek az adott gazdasági helyzetben előreláthatóan megnehezítik majd a kormányzati szerepvállalást.
Gyermeteg próbálkozás volt utólag a gazdasági mutatók, az államháztartási hiány mértékének nem ismeretével mentegetőzni, miközben az RMDSZ-nek felelős beosztásban voltak és vannak képviselői a központi intézményekben (Román Nemzeti Bank, Gazdasági Versenyhivatal, Állami Számvevőszék, stb.), rálátással az adatokra.
2025 február 5.-én, az éves állami költségvetés elfogadásakor pénzügyminisztere volt az RMDSZ-nek, ezzel nem csak rálátása, hanem javaslattételi lehetősége is, de a kormánykoalíció mindent alárendelt a májusi államfőválasztás sikerének.
A 2025 június 23.-ától kormányfő Ilie Bolojan, anderseni rendíthetetlen ólomkatona módjára kitartott a végig nem gondolt, szakszerűtlen költségcsökkentő intézkedések végrehajtásában.
Az RMDSZ vezetői mentegetőzése, hogy a „törvény késlekedése miatt az önkormányzatok tavaly decemberben, karácsony és újév között döntöttek az idei adószintekről, és nem volt idő közvitára” gyenge lábakon áll.
Az történt ugyanis, hogy sem a pénzügyminisztériumban a törvénytervezet kidolgozása előtt, sem a parlamenti elfogadásakor nem modellálták több változtatás együttes hatását, az eddigi mentességek eltörlését.
A gyakorlatban nem működnek az RMDSZ papíron létező szaktestületei (gazdasági, önkormányzati), csak kongresszus előtt kérik ki a véleményüket a programról, ami általános elveket, célkitűzéseket tartalmaz, ilyen esetekben nincs operatív tanácsadás.
A kormánykoalíció más pártjaira sem lehet áthárítani a felelősséget.
A PNL egy része elégedetlenkedik, de nincs elég kurázsi Bolojan határozatai megkérdőjelezésére, nekik marad a ius murmurandi (a mormogás joga).
Az USR-nek az önkormányzatokban Bukaresten kívül nincs nagy szerepe, amúgy Bolojan az ő üdvöskéjük és az Unió elvárási fontosak, így inkább csendben maradnak.
A PSD érdeke eddig az volt, hogy hagyja Bolojant saját vesztébe rohanni, inkább partvonalon kívülről mondogatták a tutit. A székelyföldi tiltakozások hatására lépéskényszerbe kerülő RMDSZ-t faltörő kosként használva, igyekeznek döntő csapást bevinni úgy, hogy Bolojan a bársonyszékben maradás érdekében fogadja el mentőjavaslataikat.
A jobb későn, mint soha elvet alkalmazva, az RMDSZ törvénymódosítási javaslattal kezdi a kármentést az önkormányzati vezetők támogatására, még azt is sejtetve egyes polgármesterei révén, hogy felmerülhet a koalícióból való kilépés, amennyiben Bolojan a jobbítást nem fogadja el.
Ebben azért van jelen esetben ráció, mert jogosak a megkésett javaslataik és nem csak a magyar választók javát szolgálják, ráadásul számíthatnak a PSD támogatására is a parlamenti szavazáson.
A kérdés az, hogy mit lép erre Bolojan? Szerintem számára az a kisebb presztízsveszteség, ha sürgősségi kormányrendelettel oldja meg a helyzetet, mert a parlamenti út bonyolult és időigényes, abban biztosan veszít, ráadásul a tüntetések a hideg elmúltával sűrűsödhetnek.
Ennek a leckének a tanulságait az RMDSZ vezetői meg kéne szívleljék és nem ártana részükről némi önkritika, azt inkább elfogadják az emberek, mint a hiteltelen másra mutogatást.
Lakatos P.
