Shakespeare szerint: „színház az egész világ…”, ami különösen érvényes napjainkban a romániai belpolitikára és annak főszereplőire vonatkozóan.
Mint az angol királydrámákban, a központi konfliktust a hatalom megszerzése, megtartása vagy elvesztése, valamint az egyéni ambíciók és a nemzeti érdekek ütközése jelenti.
Miután Ilie Bolojan belebukott a költségvetési hiány csökkentésére irányuló átgondolatlan, helyenként szakmaiatlan intézkedéseibe, amelyek elsősorban a kisjövedelműeket érintették érzékenyen, a kormányrúd félig-meddig a PSD-hez került.
Azért csak részben, mert a független kormányfő Luca Niculescu, az államfő embere, a továbbszolgáló Alexandru Nazare pénzügyminiszter pedig nem bolond, hogy saját, előző kormánybéli tevékenységét, megkérdőjelezze.
Szerepcsere történt, most a PSD próbálhatja meg azt, ami Bolojannak nem sikerült, gazdasági mentőháló nélkül, egy csomó választási ígérettel a tarsolyában, átsegíteni a lakosságot ezen a télen és lerakni alapjait a jobb kilátásokkal kecsegtető 2027-es évnek.
Az első próbatétel a jövő évi állami költségvetés elfogadtatása, ami nem lesz könnyű, mert ha nem sikerül felelősségvállalással, akkor valószínű a jövő év elejére marad.
A gondot az jelenti, hogy bevonható befektetési források hiányában a gazdaságélénkítés csak kölcsönökből vagy adó/illetékemelésből fedezhető, ami egyrészt növeli a hiánycélt, az államadósságot, másrészt kérdésessé teszi Bolojan leváltásának indokait.
Lennének ígéretesebb megoldások is, de ezek azonnali törvénymódosítást igényelnek, amihez a PSD-nek nincs meg a parlamenti többsége.
A PNL-USR páros ellenzékben könnyen átvette a PSD szerepét és hirtelen szociálisan érzékennyé válva, ugyanazt teszi, inflációkövető nyugdíj- és minimálbéremelést szorgalmaz, megtiltva mindenféle adó- és illetéknövelést.
2028-as választásokra készülve Bolojan előre menekül. Első lépéseként beolvadásos fúziót kezdeményezett a Ludovic Orban vezette Jobboldal Ereje (Forța Dreptei) párttal és ezzel párhuzamosan építi ki szövetségét az USR-vel.
Eközben, megszokott kétszínűségével, az „egy a tábor, egy a zászló” orbáni szlogen jegyében leszámol pártbéli ellenfeleivel, sorra megfosztva őket mindennemű parlamenti és szervezeti funkciójuktól.
Bár ő több mint egy éve a PNL elnöke, csak most kezdett el foglalkozni a párt teljes adósságállományával.
Alakulata körülbelül 20-22 millió euróval tartozik különböző hitelezőknek, beleértve az állami költségvetést is, amelynek egy része még a 2020-as választási kampányból származik.
Bolojan igyekszik minden felelősséget elődjeire, főként Nicolae Ciucă-ra hárítani és bírósági úton követeli a korábbi vezetőktől ezen összegek megtérítését, miközben az Expert Forum (EFOR) adatai szerint 2026 első 7 hónapjában a PNL további 5,8 millió lejt vallott be kizárólag folyó sajtó- és propagandakiadásokra.
Érdekes lesz a fenti fúzió szellemében, miként fog kiegyezni Ludovic Orban-al, aki 2017 júniusa és 2021 szeptembere között töltötte be a pártelnöki tisztséget, így a teljes 2020-as év folyamán ő állt a PNL élén, de közismerten fizetésképtelen adós.
A legsikeresebb mellékszereplő címre esélyes RMDSZ tétovázott, elpasszolta a lehetőséget, így jutott szerephez az AUR, amit maximálisan ki is használ, leginkább a parlamenti fizetéssel járó funkciók betöltésénél.
Hosszabb hallgatást követően, politikai rendezői szerepét átérezve, megszólalt az államfő is.
Nicușor Dan alaposan felkészülve, adatokkal alátámasztva, megokolta és megvédte minden eddigi döntését, ami az előrehozott választások elkerülésére, a Nicolescu kormányfő nevesítésére és az AUR kormányzati elszigetelésére vonatkozott.
Ugyanakkor világosan kifejtette, szerinte a jelenlegi kormány nem tehet mást, mint minden körülmények között betartani az ismert költségvetési hiánycélt, ellenkező esetben a Nemzetközi Valutaalaphoz fordulás fájdalmasabb megszorításokat eredményezne.
A megvalósítás a kormány feladata, erre nem adott útmutatást.
Lakatos P.
