Az Országos Statisztikai Intézet (INS) szerdán közzétette az idei első negyedévre vonatkozó, lesújtó gazdasági adatokat.
A szezonálisan, naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok azt mutatják, hogy az első negyedévi román bruttó hazai termék (GDP) éves összevetésben 1,5 százalékkal csökkent. Az előző negyedévhez viszonyítva 0,2 százalékkal romlott a román gazdaság teljesítménye.
Mivel 2025 utolsó negyedévében is csökkenés volt, ez azt jelenti, hogy Románia technikai recesszióban van.
Fontos megjegyezni, hogy a márciusban elfogadott 2026-os költségvetés tervezetében a kormány 1 százalékos gazdasági növekedéssel számolt.
A politikai pártok elöljárói, kommunikátorai siettek saját szájízük és érdekeik szerint tálalni az Uniós szinten is harmatgyenge teljesítmény okait.
A PSD elnöke, Sorin Grindeanu szerintem tűkön ülve várta az előre látható adatok hivatalos közlését, bizonyítandó a Bolojan féle, reformnak feltüntetett megszorítások káros hatásait, egyúttal a sikeres bizalmatlansági indítvány megalapozottságát.
Mivel a lakosság saját bőrén érzi a 10,7 százalékos inflációt, ami még az ukrajnainál is nagyobb, leginkább ezt róják fel a Bolojan kormánynak.
A PNL-USR páratlan páros az adatot nem cáfolja, hanem az előző kormány, aminek a liberálisok is tagjai voltak, számlájára írja, a választási osztogatások okozta túlköltekezés miatti hiányt jelölve meg fő okként.
Kelemen Hunor szerint, aki igyekszik középen maradni és egyik félnek sem igazat adni, „ezt az inflációt elsősorban a közel-keleti háború idézte elő”, a külső hatás nélkül 6–7 százalékos lenne jelenleg az infláció Romániában.
Az AUR EP-képviselője, Gheorghe Piperea szerint a kormánykoalíció hazudott a 2026-os állami költségvetés elfogadásakor, valótlan adatokból kiindulva növelte meg mozgásterét, hogy papíron legyen fedezet Ukrajna támogatására és az 5%-os éves katonai kiadásokra.
Amitől a politikai vezetők irtóznak, mint ördög a tömjénfüsttől, az a szembenézés a legnagyobb problémával, vagyis előállni a Cotroceni- palotában egy olyan hiteles kormányfővel, koalícióval és a lakosság által elviselhető gazdaságélénkítő programmal, aki és ami egy-két év alatt kivezeti az országot a recesszióból.
Most Mikike államfő kell lépjen, sürgeti az idő és a közvélemény, pedig nincs könnyű helyzetben.
Eddig reménykedhetett, hogy a várható gazdasági adatok közzététele, az ország érdekeire való hivatkozással megpuhítja a liberálisokat, vagy legalább egy részüket, és újra alakulhat az eredeti kormánykoalíció, más liberális kormányfő jelölttel. (Esetleg a fő kerékkötő USR nélkül).
Végső megoldásként, bár Kelemen Hunor érthetetlenül érvel ellene, pedig az RMDSZ számára ez megnyugtató lehetne, egy pártonkívüli ismert és elismert gazdasági szakember megbízása kormányalakításra, nyíltan államfői támogatással a miniszteri bársonyszékek elosztásánál.
Az időhúzás nem kedvez a gazdaságnak, mert a közmondás szerint is „Hosszú betegségnek halál a vége”.
Lakatos P.
