„Hasonló a hasonlónak örül”, tartja a címbéli latin közmondás, viszont gondolom többen vagyunk a Föld kerekén azok, akik nem örülünk kettőjük áldatlan tevékenységének.
Most már a közvélemény számára is nyilvánvalóvá lett, miért volt kezdettől, és azóta is, olyan ellenséges Trump Zelenszkijjel szemben, ugyanakkor nagyvonalúan elnéző Putyin ukrajnai agressziójával szemben.
Elég összehasonlítani mindkettőjük területszerzéssel kapcsolatos narratíváját.
Trump szerint Amerikának nemzetbiztonsági okokból, stratégiai érdekből, van szüksége Grönlandra, hogy távol tudja tartani az Amerika számára veszélyes oroszokat és a kínaiakat.
Gyerekes magyarázkodása a belengetett einstandolásra: „Attól, hogy 500 éve egy dán hajó kikötött Grönlandon, még nem övék a sziget” bizonyítani látszik Dr. Noam Shpancer klinikai pszichológus diagnózisát, Trump „vegytiszta infantilizmusáról”.
Az ötletet Putyintól másolhatta, aki már korábban kijelentette, azért akarja ellenőrzése alá vonni Ukrajnát, vagy annak egy részét, hogy egy ütközőzónával távol tarthassa a NATO-t.
Mint ahogy Grönlandon sincs semmi nyoma a Trump által vizionált orosz/kínai területszerzési kísérleteknek, úgy a NATO sem akarja megtámadni Oroszországot, viszont az autokrata, nagyhatalmú vezetőknek bejáratott eljárása a virtuális ellenségképpel való riogatás által keltett lakossági félelem gátlástalan kihasználása tetteik igazolására.
Úgy Putyin, mint Trump, az egységes Európai Uniót látják fő akadálynak területszerzési szándékaik megvalósításában. Ezért minden alkamat felhasználnak az Unió egységének megbontására, az ellenségem ellensége a barátom elv alapján, így aztán a bomlasztásban Orbán Viktor barát sem marad magára.
Ezért sietett Szergej Lavrov orosz külügyminiszter megtámogatni Trump narratíváját, megjegyezve, hogy Grönland nem Dánia „természetes része”, hanem gyarmati hódítás eredménye.
Nagyon fel lenne háborodva, ha Japán hirtelen azt kezdené hangoztatni, hogy Szahalin és a Kuril-szigetek földrajzilag és kulturálisan Hokkaidō „meghosszabbításai”, nem Oroszország „természetes részei”.
Viszonzásul az orosz szívességre, Trump azt írta Jonas Gahr Støre norvég kormányfőnek: „Tekintettel arra, hogy az önök országa úgy döntött, nem adja nekem a Nobel-békedíjat, pedig TÖBB MINT nyolc háborút is megállítottam, többé nem érzem kötelességemnek, hogy kizárólag a békére törekedjek”, másszóval Putyin nyugodtan folytathatja a háborút.
Abban különbözik egymástól a két elnök, hogy míg a KGB emlőin nevelkedett Putyin simán átveri Trumpot és kitart célja elérésében, addig a nagyszájú amerikai órák alatt változtatja véleményét és ahogy komoly ellenállásba ütközik szándéka végrehajtásában retirál, mint történt Davosban Grönlanddal és a vámokkal kapcsolatban.
Ez a ma így, holnap úgy hozzáállás Trump mandátuma végéig kísérti az Európai Uniót és a világot, sok fejtörést okozva vezetőinek.
Lakatos P.
